Egyház \ Egyháztörténet
Velemnek (Szent Vidnek) ősi frank korból való temploma volt. Valószínűleg a Pribina zalavári esperességének hatáskörébe tartozott, amely viszont a Salzburgi érsekség része volt. Zalavár maga a nyugati kereszténységet képviselte mindaddig, míg Methód nem vette át az egyház irányítását. Ő a keleti egyház liturgiáját hozta erre a vidékre. Kérdés, hogy Velem átvette-e az orthodox liturgiát, vagy sem. Mindenesetre az a körülmény, hogy Velem Bulcsutól (Bucsu) 15 km távolságra van és Bulcsu a horkák egyik szálláshelye volt, Bulcsu horka pedig az orthodox kereszténység terjesztőjeként ismert. Nem zárható ki Velem orthodox irányultsága sem. Rum és Szentiván, meg a Kozma-Damjan patrocianiumok ezt látszanak igazolni.
Az Árpádkorban épült templom arra enged következtetni, hogy Velem nemcsak világi, hanem egyházi központ is lehetett. Szerdahely csak a XI-XII. században létesült, ott akkor még sem település, sem templom nem volt. Az 1291-i hainburgi béke értelmében a várat le kellett rombolni. Ez ugyan abban az időben nem történt meg, de Velem jelentősége erősen csökkent. Ennek köszönhető, hogy Szerdahely alapításával egyidejűleg az egyházvezetés is átkerült Velemből Szerdahelyre. Valószínű, hogy Velem már a XII. század óta Szerdahely filiája.
Azonban intenzív hitéletnek kellett lennie továbbra is. 1697-ben Velemnek még megvolt régi Szent Vitusról elnevezett temploma két oltárral. 1733-ban mint "Eclesia in monto Sancti Viti dicto" egyházat említik. Az 1780-i Szily féle visitate megállapítja, hogy Velem plébániája Szerdahelyen van, földesura pedig a Battyány család a rohonci uradalomban. Szily említi a régi Szent Vid kápolnát és a Szent Anna kápolnát, de volt egy "Hétfájdalmas Szűz" tiszteletére rendelt harmadik kápolnája is. Szent Vid kápolnája híres búcsújáróhely, több csodatétel színhelye. 1713-ban remeteséget találunk itt, melyet Tamás atya Szent Ferenc rendi szerzetes alapít. E remeteség közben megszűnik, de 1750-ben Hilarion atya gróf Battyány Lajos támogatásával felújítja. 1858-ban Gószán József szerdahelyi plébános a régi kis kápolna helyére, az eredeti torony épségben hagyásával új, nagy templomot emeltet.
Velem így századokon át, mint Szerdahely leányegyháza osztozott az anyagyülekezet sorsában.
A reformáció szele megérintette ezt a vidéket is. 1592-ig a csepregi kollokviumig a lutheránus és a kálvinista egyház nem vált el egymástól, így a Battyány család is lutheránus volt ebben az időben. A "cuius regio, eius religio= akié a föld, azé a vallás" elve alapján a Battyány család lelkipásztora, a kálvinisták első püspöke a Battyányakat is a kálvinista irányzathoz vezette. A jobbágyfalvak nagy része azonban megmaradt a lutheránus hitben.
A XVI. Század végén 1596-ban Röjtöki András volt a Szerdahelyi evangélikus lelkész, 1628-ban pedig Musich Pál, aki megelőzően a rábaközi Rábaszentandráson lelkészkedett.
Battyány Ádám 1630-ban bekövetkezett rekatolizációja folytán Szerdahelyen és filiáiban is megszűnt az evangélikus istentisztelet. Musay evangélikus püspök megemlékezéseiben Szerdahelyet is a Battyány Ádám által elfoglalt evangélikus anyagyülekezetek közé sorolja. Velem ma Kőszegszerdahellyel együtt katolikus község.
(Forrás: Dr. Herényi István jogász a történelmi tudományok kandidátusa munkájából)
